Tokio Hotel

Üdvözöllek a Tokio Hotel karaván honlapján! Fejlesztések, feltöltések folyamatosan csak a mi karavánunknak!


Az ajtó megnyikordult és halk léptek ütötték meg a fülét. Nem nézett hátra. Az ajtó becsukódott, a léptek pedig egyenesen felé közeledtek. A tökéletesen tisztára súrolt ablaküveg tükörszerű vetületképén tisztán látszott Bill mosolytól sugárzó arca.
- Cssss – mondta Bill és csókot nyomott Susanne nyakára, még mielőtt a nő megszólalhatott volna.
- Miért jöttél? – kérdezte Susanne, továbbra is az ablakot bámulva. Bill kuncogott.
- Jó hírt hozok – felelte végül és újra elmosolyodott. Susanne érdeklődve fordult szembe vele.
- Miféle jó hírt?
A nő szemében mohó fény csillant. Billnek tetszett a látvány, mert még szélesebbre húzta vigyorát.
- Kimondták a válást. Jessica nem fog zaklatni többé.
Susanne elmosolyodott és átölelte Billt. Lehunyta a szemét, akár egy tizenöt éves, tapasztalatlan kislány. Nem tudta, mit mondjon. Úgy érezte, mindjárt felrobban a boldogságtól. Arca elpirult – szinte még annál is szebb lett, mint amilyen eddig volt. Most nem rigolyás újságírónak, nem kényelmes élethez szokott üzletasszonynak, sokkal inkább édeskés lánykának látszott.
- És a lányod? – kérdezte, miközben beletúrt Bill hosszú, fekete hajába.
A férfi elkomorodott és vonakodva felelt.
- Emma Jessicánál marad.
Susanne arcára szomorúság költözött, mert igazán szerette Bill lányát.
- Nem lehet fellebbezni? – érdeklődött a nő, látva Bill elkomorodását.
- Sajnos nem. Jessica azzal érvelt, hogy neki egy nyomorult ottavai birtokon kívül semmi nem maradt… Nekem meg ott van a hamburgi, a berlini meg a los angelesi házam …
- De hát egy gyerek százszor többet ér néhány teleknél! – háborodott fel Susanne és ellépett Billtől.
- Tudom, Sue, Tudom! – rázta a fejét Bill és gondterhelten tördelni kezdte a kezeit. – Viszont Te ismered Jessicát!
- Akkor sem adhatod fel, Bill! Harcolnod kell a gyerekedért!
Bill hatalmas, mélybarna szemeivel a nőre meredt. Sosem látta még ilyennek. Susanne pedig elhatározta, hogy minden követ megmozgat, hogy visszaszerezhessék a kis Emmát. Erős nő volt, most mégis elgyengült, látva a zaklatott tekintetű férfit. Tudta, hogy Bill rajong a lányért, ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy a férfi nem elég határozott: inkább feladja, minthogy küzdjön. Lassan felé sétált, megfogta a kezeit, megsimogatta az arcát, majd könnyű csókot lehelt az ajkaira. A gesztustól Bill életkedve is visszatért, s halványan elmosolyodott.
- Irigyelnem kellene Robertet – mélázott és kitekintett a hatalmas ablakon.
- Miért kellene? Tudod, hogy gyűlölöm! – rázta a fejét Susanne és ismét Bill keze után nyúlt.
- Ha annyira gyűlölöd, miért nem válsz el tőle? – kérdezte Bill és szemében erős fény csillant.
- Megtenném – kesergett a nő – de Robert mégiscsak cégvezető. Ha beledöglök, akkor se szerzek olyan ügyvédet, aki elvállalja az ügyet.
- Mi lett a másik két nőjével? – kérdezősködött tovább Bill. – Említetted, hogy nem egyszer nősült már.
- Az első meghalt, a másodiktól elvált – felelte Susanne lehangoltan.
- Na látod – csapta össze a kezét Bill – ha az egyiktől elvált, nagy az esély arra, hogy tőled is el fog.
- Kétlem. – Azt a válást Robert akarta. Én csak arra kellek neki, hogy legyen valaki, aki jól mutat a képeken… Ő egy sikeres cégvezető… kell a biztosnak látszó családi háttér…
- Butácska kis Sue-m – kuncogott Bill, aki valamiért nagyon viccesnek találta ezt. Susanne nem sértődött meg, s hagyta, hogy Bill erősen magához szorítsa és megcsókolja.
- Le kéne lépni innen – motyogta, nem nézve Bill arcára.
- Reméltem, hogy előkerül a téma – vigyorgott a férfi. – Elviszlek Ottavába.
- Ottavába? – rémüldözött Susanne. – Jessicához?
- A hétvégén lesz Emma születésnapja – magyarázta Bill. – Tudod, mennyire szeret téged és… őszintén szólva ő kért meg, hogy vigyelek el… Velem jössz?
Óh, hát hogyne… az édes kis Emmáért bármit! Susanne elmosolyodott és határozottan rávágta:
- Jól van. Elmegyek.
Bill felszökkent. Pont úgy festett, mint tizenhét évesen. Susanne elmélázva nézte a férfit, aki magas volt, hosszú, fekete haja túlért a vállain, s régi szokásával ellentétben se hajfixáló, se zselé nem kényszerítette ocsmány formákba: olyan egyszerű volt, mint talán még soha. A tinik egykori bálványa elengedhetetlen sminkelési mániájáról is lemondott, miután megszületett a lánya, hisz úgy vélte, Emma nem élhet olyan apa mellett, aki festett szemekkel jár-kel az utcán. Susanne mindig csodálkozott, ha Bill a régi életéről mesélt, s sosem értette Jessicát, aki képes volt elhagyni a férfit és azt mondani neki, hogy menjen isten hírével…
Bill telefonja megcsörrent a bőrkabát zsebében. A férfi kedvetlenül nyúlt utána és halászta elő, hogy fogadja a hívást. Susanne a vonal másik végén behízelgő női hangot hallott. Érdeklődve emelte tekintetét Bill felé, aki kihangosította a telefont:
- Szia, Bill. Jessica vagyok.
- Szia, Jessica – köszönt lehangoltan Bill. – Ennyire hiányzom? Mit gondolsz, nem tettél még teljesen tönkre?
- Ne légy már ilyen arrogáns! – hisztizett Jessica. – A lányunkról akartam beszélni veled. Az a helyzet, hogy meglepetéspartit szervezek neki, hiszen tudod, hogy hamarosan szülinapja lesz… Remélem, nem felejtetted el, hogy Emma most fogja tölteni az ötöt… Na, szóval, arra szeretnélek megkérni, hogy vigyázz rá ezen a héten. Még New Yorkban vagyok. Délután utazom haza Ottavába. Jó lenne, ha egy óra múlva találkozhatnánk az Empire State Buildingnél, hogy rád bízhassam a gyereket. A partit szombaton tartanánk, ezért fontos, hogy pontosan visszahozd. Ne szólj neki a buliról!
- Jó. Találkozunk egy óra múlva. Szia – hadarta Bill és lecsapta a telefont. Susanne vigyorogva nézett a férfira.
- Szinte el se hiszem, hogy egy teljes hetet tölthetsz a kislányoddal. Megpróbálok hamarabb elszabadulni a szerkesztőségből – mondta a nő és hihetetlenül vidámnak érezte magát. – Ha végeztem, felugrom hozzád és főzök vacsorát, rendben? Nem szeretném, ha megint jéghideg pizzával etetnéd Emmát.
- Köszönöm – hálálkodott Bill, majd az órájára nézett és elkomorodva közölte, hogy indulnia kell, mert a németországi „TH-staff” New Yorkba látogat.
- Az évek óta húzódó válóperem nem vet jó fényt a bandára – vigyorgott savanyúan az énekes, majd kisétált az irodából, magára hagyva Susanne-t.
A férfi távozása után Susanne azon gondolkodott, mivel lepje meg a kislányt. Elhatározta, hogy finoman kipuhatolja majd, mit szeretne. Az utóbbi két évben mindig az ő feladata volt az ajándékvásárlás, s most különösen annak érezte, hiszen ezúttal Jessicával is szembe kell néznie.
Végül megunta, hogy az irodában kuksol, így lement a büfébe, majd negyedórával később úgy döntött, lelép a munkahelyről. Szerette, hogy senkinek nem tartozott magyarázattal: hisz a felettesei mindent elnéztek neki, a riporterek pedig csak magukban fortyogtak, mikor elhaladt mellettük.
Szerencsére nem találta otthon a férjét. Gyorsan magára kapott egy farmert meg egy pólót, leengedte hosszú haját, eltüntette a sminket az arcáról, edzőcipőt húzott, majd célbavette a város utcáit. Ilyen szerelésben nemsokan ismerték fel, hisz mindenki megszokta a grafitszürke kosztümös, méltóságteljes nőt. Arra senki nem gondolt, hogy ez a nő képes akár úgy is kinézni, mint egy tizenéves kislány. Sötét napszemüvegével hanyagul fogta hátra kósza hajtincseit. Vidáman sétált. Úgy érezte, nincs semmi gondja és azon gondolkodott, talán botrányt kéne okozni, hogy kikényszerítse férjéből a válás gondolatát. De milyen botrány készítené ki Robertet? A gond ott volt, hogy semmi nem jutott eszébe. Nem akart feltűnést kelteni, nem akart utcán táncolni, vagy hasonló baromságot művelni, mert azzal magát is kellően lejáratta volna – azt pedig Bill és persze Emma miatt nagyon nem akarta - így gyorsan elvetette a botrányhősnő szerepében való tetszelgést és elindult az Empire State Building felé, mely nem volt messze a lakásától, így tíz percnyi kellemes sétát követően meg is pillantotta az óriási épületet. Leült egy közeli padra és onnan figyelte a járókelőket, mígnem meglátta Billt, aki egy édes kislánnyal az oldalán igyekezett átjutni az emberáradaton. A szőke gyerek észrevette Susanne-t és hatalmasat kiáltott, majd elengedte Bill kezét és futni kezdett.
- Sue, Sue, Sue! – visítozta és Susanne kitárt karjaiba vetette magát. – De örülök, hogy látlak! Úgy hiányoztál! Anya nem engedett New Yorkba és azt mondta, soha többé nem találkozhatunk!
Susanne vidáman nézte az őszinte gyermekarcot. A kislánynak pont olyan szeme volt, mint Billnek, s arcuk formája is megegyezett. Susanne elégtétellel nyugtázta, hogy a szöszke, göndör fürtökön kívül nemigen örökölhetett mást Jessicától.
- Nekem is hiányoztál, Emma – mondta és az ölébe kapta a kislányt, majd a válla fölött óvatosan Billre lesett. A férfi arcán mérhetetlen boldogság tükröződött. Őszinte szeretettel nézett végig Susanne-en és Emmán, majd hozzájuk lépett és köréjük vetette karjait. Úgy érezte, ennél sosem kell több.
- Hova menjünk? – kérdezte Susanne, miközben hagyta, hogy Emma elkunyerálja a napszemüvegét.
- Nem tudom – mondta Bill és megsimogatta a kislány arcát, aki elegánsan, már-már nőiesen integetett neki és határtalanul vigyorgott a megszerzett napszemüvegben.
- Nézd, apa. Most úgy nézek ki, mint Sue – dicsekedett Emma és csókot dobott az Empire State Building épülete felé.
- Pontosan úgy – helyeselt Bill kedvesen mosolyogva. – Igazán csinos vagy, angyalom.
A férfi telefonja csipogni kezdett, ő pedig átkozódva kereste elő. Rálesett a kijelzőre és félhangosan közölte:
- Tom.
Susanne lemondóan sóhajtott. Tudta, hogy a másik Kaulitz élete sem alakult szerencsésebben, mint ikeröccsének, ráadásul Tom tiltott szerek fogyasztásával is tetézte sorozatosan kudarcba fulladt házassági kísérleteit. Bill nem győzte kihúzni bátyját a bajból, de mindig megtette, hisz Tom akármilyen életet is élt, elválaszthatatlan volt tőle.
- Menned kell? – kérdezte Susanne Billre pillantva.
- Azt írta, hogy nincs bajban, csak… beszélni akar velem – mondta Bill és Emmára nézett, aki épp egy csapat vihorászó gimnazista lányt bámult.
- Menj csak nyugodtan – biztosította Susanne és rámosolygott a férfira. – Felviszem Emmát magamhoz.
- És a férjed? – kérdezte Bill óvatosan.
- Nem érdekel. Legalább lesz, miről beszélgetnem vele…
- Nem beszélgettek? – álmélkodott Bill, Susanne pedig könnyedén rájöhetett, hogy közte és Jessica között sosem volt ennyire pocsék a helyzet.
- Nem. Szinte soha – rázta meg a fejét, amitől szemébe hulltak barna tincsei. Bill elsöpörte őket az arcából, majd finoman elmosolyodott.
- Oké. Este érte megyek – biccentett Emma felé, majd csókot nyomott a kislány arcára és elsietett.
- Nem kell, majd hazaviszem! – kiáltotta Susanne, s még éppen látta, hogy Bill finoman int egyet.
- Hova ment apa? – kérdezte Emma, miután Bill kellően eltávolodott tőlük.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 4
Heti: 9
Havi: 75
Össz.: 15 160

Látogatottság növelés
Oldal: Tokio Hotel történet 2.
Tokio Hotel - © 2008 - 2025 - tokiohotelkaravan.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »