Tokio Hotel

Üdvözöllek a Tokio Hotel karaván honlapján! Fejlesztések, feltöltések folyamatosan csak a mi karavánunknak!


A kislány nagyon megörült az ajándéknak. Egész nap a kezében voltak a játékok és szórakozottan lóbálta őket ide-oda. Még akkor is ujjai között szorongatta a miniatűr lányokat, mikor délután elindultak Ottava kertvárosi negyede felé. Emma nem kérdezte, mikor találkoznak majd az anyjával, nem kérdezett a szülinapi meglepetésekről. Figyelmét teljesen a babáknak szentelte, s néha-néha érdeklődő pillantást vetett Billre meg Susanne-re.
A hatalmas ház elé érve Bill gondterhelten sóhajtott. Susanne a vállára tette a kezét és valami olyasmit motyogott, hogy nem lesz semmi baj. Kiszálltak a kocsiból. Emma nem kezdett el a ház felé rohanni, hanem megfogta Susanne kezét és az előttük haladó Billt követve indult csak el.
- Hol az én kicsikééééém? – hallatszott egy magas, fülsértő női hang, melyhez hamarosan egy nem igazán hétköznapi test is társult. A nő alacsony volt, hosszú, platinaszőke haja a derekáig ért. Fehér farmersortot és kék blúzt viselt, bal alkarján ugyanaz a tetoválás díszelgett, mint Billén. Susanne első látásra megutálta.
- Szia, anya – köszönt Emma és elengedte Susanne-t, hogy anyja karjába vethesse magát, Jessica azonban hátrálni kezdett, a kislány pedig megértette, hogy nincs helye az ölelésnek.
- Tudod, hogy nincs ölelés, Emma. Óh, mit kaptál? – kérdezte csilingelve Jessica és el akarta venni a babákat, de a kislány elhúzta a kezét.
- Apától és Sue-tól kaptam. Nem adom – mondta és megrázta a fejét.
A nő pillantása Billre és a mellette álldogáló Susanne-re esett.
- Menj játszani, Emma. A többiek már a hátsó udvaron vannak – mondta, s miután a kislány eltűnt a ház mögött, Billhez fordult, majd lenézően pillantott végig az igencsak kiöltözött Susanne-en:
- Helló, Bill. Örülök, hogy látlak. Úgy látom, itt a nőcskéd is. Mondd csak, hogy merted idehozni?
- Miért ne hoztam volna? – érdeklődött hitetlenkedve Bill. – Nem kötöttünk megállapodást, Jessica. Ha akarom, bármikor visszavehetem a birtokot, tehát Sue-nak ugyanolyan joga van itt lenni, mint neked.
Jessica mérgesen toppantott, de nem szólt, inkább sarkon fordult és besietett a házba. Bill a hátsó udvar felé indult, mely lampionokkal és léggömbökkel volt kidekorálva.
- Egyáltalán nem illik a környékhez – fortyogott a férfi és majdnem kipukkasztott egy lufit, de Susanne keze még időben félbeszakította a mozdulatot.
- Ne légy dühös. Mégiscsak a lányod születésnapja!
- Csodálom, hogy azzal a túlszilikonozott agyával még képes észben tartani, mikor született Emma…
- Bill!
- Jól van, jól van, befogom – motyogta Bill és csendben maradt.
Susanne merő undorral figyelte a partit. Rózsaszín giccs mindenhol, mely akár jól is nézhetett volna ki, ha nem tudta volna, hogy Emma utálja őket. Hihetetlennek tartotta, hogy Jessica ennyire nem ismeri a lányát, akinek fiatal kora ellenére már megvolt a maga stílusa.
- Bemegyek és segítek – ajánlkozott Susanne és felállt a kerti asztaltól, de Bill finoman megállította.
- Azt hiszem, nem kéne…
- Ne aggódj. Nem lesz baj – mosolygott a nő és a ház felé indult.
Bent Jessica irányítása alatt folyt a munka, de ő maga nem csinált semmit. Két környékbéli asszony mosogatta az edényeket, egy harmadik pedig süteményeket szeletelt néhány hatalmas tálcára. Mikor Jessica észrevette Susanne-t, azonnal elé sietett és mosolynak szánt vicsorgással kérdezte:
- Mit szeretnél, drágám?
Susanne-nek felfordult a gyomra, de higgadtan válaszolt.
- Úgy gondoltam, elkell a segítség.
- Te csak ne gondolj semmit – háborodott fel Jessica, látszólag minden ok nélkül. Susanne nem értette a hirtelen kitörés okát, így udvariasan közölte:
- Ugyan már. Tényleg csak segíteni akartam, elvégre, biztosan sok a dolgod.
- Persze, persze, segíteni! Először elveszed a férjemet, aztán a gyerekemet, végül a házamat, és a cselédeimet!
- A férjedet? A gyerekedet? – Susanne dühtől remegő hangon kérdezett vissza. – Jessica, már bocsáss meg, de rég nem voltatok együtt, mikor megismertem Billt! Eszembe se jutott volna tönkretenni egy boldog házasságot, de te is tudod, hogy a tiétek sosem volt az!
- Boldog lehetett volna! – sápítozott a nő és földhöz vágott egy tányért. – Helyrehoztuk volna a dolgokat, ha nem lépsz közbe, te kis…
- Elég, Jessica! – mennydörögte Bill és a konyhába lépett. Kézen fogta Susanne-t és visszavezette a hátsó udvarra, majd tekintetével Emmát kezdte keresni, közben jól hangzó áldásokat mondott a volt feleségére.
- Hol van Emma? – kérdezte aggódva Susanne. – Nem látom sehol.
Bill újra meg újra körbenézett, de ő sem találta a kislányt. Gyorsan rágyújtott, hogy lenyugodjon, de a nikotin ezúttal nem használt.
Bejárták az udvart, de a kislánynak nyoma sem volt.
- Ez nem lehet igaz, esküszöm, pár perce még itt volt! – kelt ki magából Bill. – Hova mehetett? Jessica, Jessica! Hol a gyerek?
- Mi? Emma eltűnt? – jött ki a házból Jessica és egyből Billre támadt. – Te felelőtlen, ostoba barom! Egyszer bízom rád a gyereket és akkor is képes vagy elveszíteni? Menj, keresd meg!
- Az anyja vagy! Nemcsak az én dolgom, hogy odafigyeljek rá! ? – vágott vissza Bill. – Keresd a ház környékén. Hol a terepjáró kulcsa?
- Mit tudom én! – sápítozott Jessica és zokogást produkált. – Óh, Emma, édes kis Emmám!
Bill berohant a házba, majd másodpercekkel később visszatért, hogy megint elrohanjon és egy óriási terepjáróval álljon elő.
- Jobb lesz, ha én vezetek – ajánlkozott Susanne, látva Bill zaklatottságát. A férfi nem ellenkezett, mégcsak azt sem kérdezte, hogy Susanne tudja-e, hogyan kell terepjárót vezetni.
Elhagyták a birtokot. A nap már lemenőben volt és erőltetniük kellett a szemüket, hogy lássanak valamit. A terepjáró hangosan és nehézkesen döcögött a közeli erdő felé vezető keskeny ösvényen, de a lassúság most jól jött, hisz volt idejük alaposan átvizsgálni a területet.
Talán már több, mint egy órája autóztak céltalanul. Néha-néha el is tévedtek az ösvények szerteágazó rendszerében, hiszen Bill sosem járt a birtok melletti erdőben, így egyáltalán nem ismerte az utat.
- Igaza van… pocsék apa vagyok – kezdte Bill az önmarcangolást és gondterhelten kezeibe temette arcát. – Tudhattam volna, hogy ha összevesztek Jessicával, Emma is meg fog ijedni, hiszen fogalma se volt, miért veszekedtetek… mindkettőtökért rajong és… Jaj, istenem! Ha nem hallja meg a tányértörést, nem szökött volna el! Biztosra veszem, hogy az anyja kiborulása miatt szökött el!
- Fogd már be, Bill! . Ahelyett, hogy marcangolod magad, inkább nézz körül. Mozgást látok annál a tölgyfánál!
Meg sem várva Bill meglepődött reagálását, Susanne kipattant a kocsiból és futni kezdett a hatalmas fűben.
- Emma, Emma! Merre vagy, kicsim? Emma! Én vagyok az, Sue!
A kiáltást néma csend követte, majd megreccsent egy közeli bokor ága és két apró kéz emelkedett az ég felé. Susanne odarohant, nem is törődve azzal, hogy bevárja a nyomában loholó Billt.
- Hát végre megvagy, Emma! – kiáltotta boldogan és az ölébe kapta a rémültnek látszó kislányt.
- Emma, édesem, a frászt hozod ránk! – mondta Bill és össze-vissza puszilgatta a gyerek arcát, mely már szinte teljesen könnyben úszott.
- Nem akartam… én csak… anya mérges volt…
- Nem rád volt mérges – nyugtatta Susanne és félresöpörte Emma szeméből a göndör, szőke hajtincseket. – Miattam volt dühös.
- Miattad? Miattad nem lehet dühös, mert jobb vagy, mint ő!
Susanne-t határtalan boldogság öntötte el. A gyerekek mindig és mindenkor őszintén, kertelés nélkül megmondják a véleményüket. Meghatódott, mikor Emma kijelentette, hogy jobbnak tartja őt, mint Jessicát.
- Ne csinálj ilyet többé. Megértetted, angyalom? – motyogta Bill és átvette Emmát Susanne-től.
- Nem csinálok, ha megígéred, hogy anya nem fog kiabálni, ha Sue mindig veled lesz és ha megengeded, hogy nálad maradjak New Yorkban.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 4
Heti: 9
Havi: 75
Össz.: 15 160

Látogatottság növelés
Oldal: Tokio Hotel történet 4.
Tokio Hotel - © 2008 - 2025 - tokiohotelkaravan.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »