Tokio Hotel

Üdvözöllek a Tokio Hotel karaván honlapján! Fejlesztések, feltöltések folyamatosan csak a mi karavánunknak!



Első fejezet

Hangos horkolás rázta fel a mély csendet. Susanne Palmer heves mozdulattal meglökte a mellette alvó férfit. A még békésen szunyókáló Robert Palmer a másik oldalára fordult és tovább horkolt. Kissé kövérkés férfi volt, szőkésvörös hajjal és zöld szemekkel. Susanne gyűlölködve meredt rá. Utálta a férjét.
- Óh, te átkozott… még aludni sem hagysz – motyogta a nő és megvetően fintorgott.
Kisietett a konyhába, hogy reggelit készítsen magának. Miközben kávét és teát főzött, felöltözött és megfésülködött. Újságíró volt, ráadásul egy igazán neves divatcég vezetőjének feleségeként mindig adnia kellett magára. Hosszú, barna haját konytyba csavarta, szürke kosztümje most is, mint mindig, kifogástalanul állt rajta. Csinos nő volt, sokan szerették volna a magukénak tudni, épp ezért rettentően irigyelték Mr. Palmert – hisz nemcsak nagyszerű állása, de csodás felesége is volt.
A meghitt, idillikus családi élet azonban hiányzott ebből a házasságból. Susanne Mr. Palmer harmadik felesége volt, s a nő nagyon jól tudta, hogy a férfi csak azért vette el, hogy legyen mellette valaki, aki szépen mutat az újságokban megjelent képeken. Susannenek jól jött, hogy Mrs. Palmer lett belőle, mert ezáltal egyre magasabb beosztást tudhatott magáénak a New York Times-nál.
Kulcsait csörgetve hagyta el a lakást. Örült, hogy végre elszabadulhatott otthona fullasztó légköréből. Minden egyes átkozott nap őrjítő émelygés fogta el, valahányszor haza kellett mennie, vagy szembe kellett találkoznia a férjével. Huszonöt éves kora ellenére néha úgy érezte magát, mint aki elmúlt már negyven is, de tudta, hogy panaszra nem lehet oka, hisz a sokak által irigyelt nők közé tartozik.
Bepattant szeretett fehér Mini Cooper-ébe és a munkahelyére hajtott. Mindenki kedvesen köszönt neki, ő pedig elmélázva és mosolyogva köszönt vissza. Talán itt szerették – legalábbis úgy tettek, mintha…
- Senkit ne engedjenek be az irodámba. Nem fogadok látogatókat, különösen béna kis riporterkezdeményeket – utasította a titkárait, mikor elhaladt mellettük. Nos, igen furcsának látszott, hogy nála akár öt-tíz évvel idősebbeknek is parancsolgathat, ő pedig kifejezetten élvezte ezt a fajta tekintélyt. A titkárok és a szaporán gépelő újságírók bólintottak, Susanne pedig az irodájába lépett.
Kellemes kis helyiség volt. Susanne mindig ide menekült, ha rosszul érezte magát, vagy ha nem akart hazamenni. Sokszor itt töltötte az éjszakákat is – inkább dolgozott, minthogy szembenézzen azzal a gyűlölt férfival, akivel meg kellett osztania az életét. Ha erre gondolt, hányinger fogta el. Sosem szerette Robertet, de karrierista öntudata parancsára mégis hozzáment, bár százszor megbánta már, hogy így tett, s tudta, hogy Robert is hasonlóképpen vélekedik. Susanne tisztában volt vele, hogy a férfi rendszeresen megcsalja őt, de nemhogy elszomorodott, még örült is neki. Néha ő maga biztatta, hogy ne töltse otthon az estéket, menjen csak el, ha akar. Robert sokszor kapott a kínálkozó alkalmon. Igaz, nem volt sok baja a feleségével, mert egész tetszetősnek találta, viszont ki nem állhatta, hogy a nő mindig gyűlölködve mered rá, valahányszor találkozik a tekintetük. .
Susanne kibámult a hatalmas üvegablakokon. Az iroda a szerkesztőség legfelső emeletén volt – innen pedig csodálatos kilátás nyílt New Yorkra. Imádta ezt a várost, bár sokszor úgy érezte, könnyebb lenne elmenekülni a zajos környékről… csak elbújni valahol…. távol a világtól…
A telefon élesen csörögni kezdett. Susanne az asztalához sietett és felvette.
- Tessék?
- Elnézést Mrs. Palmer – motyogta Anne Davis, az egyik titkár. Hangja bátortalannak hallatszott, pedig tudta, hogy Susanne nem fogja leszidni az alkalmatlankodásért. – Tudom, hogy azt üzente, nem fogad látogatókat, de… Bill Kaulitz úr vár idekint. Elküldjem?
- Ne. Engedd csak be, Anne – mondta határozatlanul Susanne és megnyalta kicserepesedett ajkait. Szokatlan izgalom járta át a testét, ha arra gondolt, hogy Bill néhány másodperc múlva belép az ajtón. Elmosolyodott, s fanyar vidámsággal hallgatta, ahogy Anne közli Billel, hogy befáradhat. Susanne az asztalra ejtette a telefonkagylót és újra az ablak felé fordult.






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 4
Heti: 13
Havi: 79
Össz.: 15 164

Látogatottság növelés
Oldal: Tokio Hotel történet
Tokio Hotel - © 2008 - 2025 - tokiohotelkaravan.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »